Hello.

Ahogy ígértem itt van az új story első része.[Éjfél előtt 1 perccel, szal még ma.XD]

Remélem tetszik majd.;)

1. rész

A kórházban

[Zene: Bon Jovi – It’s my life]

Ahogy belépek az ajtón, meglátom Billt. A homlokán ragtapasz, és elég sápadtnak látszott, de azt mondták, nem kell bent maradnia a kórházban éjszakára. Kint ültek a váróteremben Tommal és Mollival együtt.

-Sziasztok! - Ülök le a fekete mellé. Ő rögtön átkarol, és a bal vállamra hajtja a fejét.

-Hello.

- Elmondaná valaki, hogy mi történt?

A kérdésemre választ ugyan nem kaptam, de Tom és Molli abban a pillanatban iszonyatosan elkezdtek röhögni.

- Halkabban naaa... Fáj a fejem. – Morog Bill.

- Hát aki nekirohan az ajtónak, az ne is várjon mást. – kezd el még jobban nevetni Molli. Miután végighallgattam a történetet, én sem voltam kevésbé vidám, mint ők. Kivéve Billt. Dióhéjban annyi történt, hogy a drága annyira örült annak, hogy végre van egy szabad napjuk, hogy folyamatosan hátrafordulva beszélt, miközben jöttek ki a házból. Ez még nem is lett volna baj, csak az a gonosz bejárati ajtó nem nyílik ki magától.. Bill meg nekiment, lefejelte, majd ájultan esett össze. Mentőt hívtak, amivel behozták a kórházba, ahol megállapították, hogy a fiú kapott egy enyhe agyrázkódást. Nem komoly, csak... hát nőtt egy szép nagy pukli a homlokára.

- Komolyan mondom nem is te lennél.. – Simogattam meg azt az okos fejét. – Nagyon fáj?

- Túlélem.- Bújik hozzám mégjobban

- Nem indulunk? Nyomaszt a kórház... – kezd el türelmetlenkedni Tom.

- Neeeem.. Nincs kedvem felállni.

- Kivigyelek?

- Nem bírsz el.

- Dehogynem! – Azzal Tom megpróbálta felemelni a testvérét. Nem sok sikerrel. – Úristen, mennyit zabálsz te mostanában?

Nem kapott választ. A fekete egyszerűen felemelte a középső ujját.

- Hát, ha nem gond, azt inkább Lexára hagynám. – Vigyorodik el Tom.

- Na most már csak azért is kiviszel! -Ugrik fel hirtelen az öccse. Egyenesen Tom hátára.

Nagy vihogások közepette kitámogattuk a fekete súlya alatt dülöngélő Tomot és a hátán levő Billt a kórházból. Közben nem egy beteg bámult meg minket, és nem egy ápolónő szót ránk, hogy ezt nem itt kéne. Kint az utcán az emberek csak megmosolyogtak minket, mondván:  „Fiatalság, bolondság.” Nehezen, de elértünk a kocsihoz. Nagy meglepetésemre Tom „régi” autójával jöttek. Igaz, az R8-asban nehezen fértünk volna el négyen. Beszálltunk. Molli az anyósülésre ült Tom mellé, én pedig hátra Bill mellé, aki rögtön elfeküdt és az ölembe hajtotta fejét. Automatikusan elkezdtem simogatni.

- Így mindjárt más. – Hunyja be a szemét. – De lehetne még jobb is.

- Hmm.. Például mitől?

- Nem is tudom.. – Ül fel Bill. Egy perverz mosoly kíséretében végignézett rajtam.

- Mondjuk ettől? – Nyomok egy finom csókot az ajkaira.

- Vagy ettől.. – Csókol vissza. Szépen lassan hátradöntött a hátsó ülésen, a nyakamat kezdte puszilgatni és már a felsőm alatt járt a keze. Szóval eléggé belemelegedtünk már a dolgokba és a pillanatot csak Tom kiabálása törte meg

- B.zmeg, mi van ma, biciklis felvonulás? Esküszöm a következőnél már nem állok meg, hanem elütöm a halál f.szára!

- Ti megvagytok ott hátul?- Pillant hátra Molli.- Ooooh.. Bill, neked nem feküdnöd kéne?

- Fekszem. Nem látod?

- Ja.. Lexán..- vigyorog rá az öccsére Tom. – De neked pihenni kéne, öcsi..

- Hát akkor majd Lexa lesz felül!

- Remélem a biztonságra gondoltatok.. Habár Bill biztos nem, ha azt elfelejtette, hogy hol van a bejárati ajtó.. Tessék! – Dob oda a hátsó ülésre egy kis csomagot Tom.

- Hmm.. banános síkosított.. Nem szeretem a banánt. Nincs másik? – Kezdek el hülyülni Tommal.

- Ja, csak Billét. Húú.. Várjál.. Van még csokis, vaníliás.. – kezd el kipakolni a kesztyűtartóból- cseresznyés, epres, kólás és meggyes is. Ja meg joghurtos.

- Na az jó lesz.. Tejtermék.. – Kezdünk el egyszerre röhögni Mollival.

Miközben mi röhögcséltünk, a mögöttünk levő 5-6 autó sofőrje egyre idegesebb lett, és elkezdték nyomni a dudát. Tomnak szép lassan le is esett, hogy neki szól a dudakoncert, és rálépett a gázra. A stúdióig tartó út további része már eseménytelenül zajlott. Nagy nevetések közepette kitárgyaltuk Tom óvszerválasztási szokásait és megfejtettük az örök kérdést. Miért hím Malacka, ha egyszer rózsaszín?