Hellooo.. : D
Tudomtudom.. tegnapra ígértem a részt.^^ De este megint szarul voltam, felállni sem volt lelkierőm, nemhogy gép elött ülni. Sorry. A lényeg.. itt a rész. Nem ajánlatos közben enni, inni, vagy telefonálni. én szóltam. (: Ja és mégvalami. Nem vagyok kiváncsi arra, hogy miért ne utáljam Davidot, Martint, esetleg a későbbiekben Nataliet. Engem irritál mind a 3 éskész. ezvan. ha nem tetszik, így jártatok. :) Részemről ennyi lenne. Have fun & comment please! ;)
2.rész
[Zene: Aqua- Barbie girl]
- Hm... Nem furcsa nektek valami? – nézett körbe Tom a stúdiónál.
- Dehogynem! Alig vannak rajongók. Meg mintha zöldebbek lennének a madarak és nem csiripelnének a fák.. Lehet hogy vihar lesz. – állapította meg Bill.
- Ja. Meg több autó áll itt mint szokott. Bill, mit csináltál már megint? – fordultam oda hozzá.
- Én? Semmit. Veletek voltam.
- Jaj tényleg. Megerőszakoltad Lexát. –Somolygott ránk Molli. – Remélem védekeztetek.
- Persze. Volt rajtunk bukósisak, csuklóvédő és térdvédő. Az elején még be is voltunk kötve. - válaszoltunk teljesen egyszerre Billel.
- Hülyék. – hagyta ránk Molli. - Amúgy csak azért kérdeztem, mert ott van egy mentő. Remélem ott áll mögötte a halottszállító..
- És Davidért jött. –fejeztem be helyette a mondatot.
- Édes álmok.. – sóhajtott fel Tom
- Na menjünk be. Szeretnék ma már örülni is valaminek.
Sajnos a mentő mögött nem állt semmilyen fekete autó. Na mindegy, az élet tele van csalódásokkal.
- Na szevasztok! – léptünk oda Georgékhoz. – Megtudhatnánk, hogy mi történt?
- Hát.. David kiütötte magát. Vagyis Gustav segített neki a létrával.
Mind a hatan egyszerre kezdtünk el visítani a nevetéstől. Tom annyira röhögött, hogy összeesett, de kirúgta Molli lábát, ő Billét, ő az enyémet, én meg magammal rántottam a két G-t.
- Minek neked létra? – hallottuk Tom kínkeserves hangját valahonnan hat ember mélyről.
- Kitapétázom a wc-t. Így kicsit otthonosabb lesz. De Davidnak nem tetszett.
- Ezért te kiütötted létrával. Értem én…
- Nem. Vagyis nem direkt.. Ő állt ott, én csak megfordultam a létrával a vállamon.
- Szeretünk Gustiiii! – röhögte el magát újra a földön fetrengő embertömeg
Éppen feltápászkodtunk, amikor egy baromi nagyot dörgött az ég. Erre Bill és Tom úgy elsikította magát, hogy volt egy olyan sejtésünk: a hallásunk sosem lesz már a régi.
- Nem akarják tudni, hogy hová visszük az urat? – fordult oda hozzánk az egyik mentős.
- NEM! – vágtuk rá egyszerre mind a hatan.
- Tudja, felőlünk akár véletlenül ki is eshet a kórház ablakán. – nyomta meg Molli a véletlenül szót. – Vagy mondjuk az autópályán kieshetne a kocsiból.
- Felőlem akár a hullaházba is vihetik. – morogta maga elé Bill.
- Megoldható lenne? – mosolyogtam angyalian a mentős bácsira.
- Nagyon sajnálom hölgyeim, de ez technikailag nem megoldható.
- Jó.. Mindegy.. – sóhajtottunk egy nagyot – Azért kár, hogy még él..
- Kifoszthattuk volna. Vagy eladhattuk volna a hulláját jó pénzért a franciáknak.
- De el is adhattuk volna Martinnak házik.rvának.
- Hát igen.. ez az én csajom. – öleli meg Tom Mollit. Tovább is mentek volna, mint a csókolózás, h mi nem állunk ott..
- Fujj Tom! Köpöd ki!
- Kussoljál, nem én erőszakoltam meg a barátnőmet a kocsim hátsó ülésén.
- Ááá dehogy. Te aztán véletlenül sem.
- Na jó.. nem előttetek.
- Mindjárt más.
- Amúgy ő akarta, szóval nem megerőszakolás lett volna! - vágott közbe Bill.
- Na jó, én megyek wc-t tapétázni. Most már legalább David békén hagy. – vigyorodott el Gustav – Jön velem, valaki?
- Ja, én megyek veled. Röhögni szeretnék. – indult el Georg
- Én biztos nem. Fáj a fejem, szóval szerintem bemegyek pihenni. Vagyis megyünk. Igaz Lexám? – vigyorgott rám Bill.
- Hát persze!
- Mi is megyünk Mollim? – nézett rá Tom bociszemekkel.
-. Hmm.. miért is ne. Sziasztok! Majd reggel találkozunk! – ezzel egymás kezét fogva berohantak a házba.
- Na ezektől tuti nem fogok tudni aludni. Nem megyünk el inkább sétálni? Aztán beülhetnénk valahová vacsorázni. Mit szólsz?- nézett rám Bill.
- De neked pihenned kéne. Majd ők is becsukják az ajtót, meg mi is.
- Rendben anyu. De akkor a szobában azt csináljuk majd, amit én akarok. Ugye?- vigyorgott rám.
- Oh.. Hát persze, kisfiam. Anyuci picit pedofil, de semmi gond. – mosolyodtam el én is.
- Elmúltam már 18…
- Jó, akkor te vagy a pedofil. Megbeszéltük. Már megyek is a Bild szerkesztőségéhez, hogy elmondjam, Bill Kaulitz pedofil. Legalább nem felejtenek el titeket..
-Rendben, de akkor már azt is mondd el, hogy buzi vagyok, és melletted van még három pasim.
- Vaaaagy csinálhatnánk olyan dolgokat a kertben, amit a fanok fényképezhetnek.. nehogy unatkozzanak már szegények.
- De ma alig vannak.. Túl kevés lenne az ember. Majd máskor, jó?
- Megígérted. Be is hajtom majd rajtad, megnyugodhatsz.
- Vigyázz ajtó! – Kiabáltam rá Billre ezúttal időben. Merthogy amennyi esze van, megint majdnem nekiment.
- Uh. Kössz.
- Nincs mit. Remélem tudod, hogy nem az eszedért szeretlek. – Bújtam hozzá.
- Hanem?
- Hát.. azt majd bent megbeszéljük. – Kacsintottam rá. Bill szobájába már viszonylag balesetmentesen felértünk. Csak Georg akart minket megijeszteni azzal, hogy elénk ugrik a létráról, de nem igazán sikerült neki. Inkább elénk esett, mert megbotlott a saját lábában. Szerencsére nem kellett harmadszorra is mentőt hívni, mivel nem lett semmi baja. Logikus, nem?
Billel nevetve támogattuk fel egymást a lépcsőn. Amikor beléptünk a szobájába, szörnyű látvány tárult elénk…
